Különbség a fedőhegesztés és a kemény felületű hegesztés között

A fedőhegesztés és a keményburkolat két általánosan használt technika az iparban a kemény üzemi körülményeknek kitett alkatrészek tartósságának és kopásállóságának javítására. Bár mindkét eljárás célja egy anyag felületi tulajdonságainak javítása, jelentős különbségek vannak az alkalmazásukban, a felhasznált anyagokban és a kapott tulajdonságokban. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a fedőhegesztés és a keményburkolat közötti különbségeket az eljárás, az anyagok, valamint ezek előnyei és korlátai tekintetében.

Mi az a fedőhegesztés

A fedőhegesztés, más néven burkolat vagy felületkezelés, egy kompatibilis anyagréteg felhordását jelenti egy nem nemesfém felületére. Ez olyan eljárásokkal érhető el, mint a merülőíves hegesztés (SAW), a gázos fémívhegesztés (GMAW) vagy a plazmatranszfer ívhegesztés (PTAW). A fedőanyagot az alapfémmel való kompatibilitása és a kívánt felületi tulajdonságok alapján választják ki.

A fedőhegesztéshez használt anyagok:

1. Hegesztési fedőréteg: Ennél a technikánál a fedőanyag jellemzően hegesztési töltőanyag, amely lehet alacsony szén-dioxid-kibocsátású acél, rozsdamentes acél vagy nikkel alapú ötvözet. A hegesztési fedőanyagot korrózióállósága, kopásállósága vagy magas hőmérsékleti tulajdonságai alapján választják ki.

A fedőhegesztés előnyei:

1. Sokoldalúság: Az átfedő hegesztés lehetővé teszi a felületmódosításhoz felhasználható anyagok széles skáláját, rugalmasságot kínálva a fedőréteg tulajdonságainak egyedi igényekhez igazításában.

2. Költséghatékony: A fedőhegesztés költséghatékony megoldást jelent az alkatrészek felületi tulajdonságainak javítására, mivel csak viszonylag vékony réteg drága anyag kerül az alapfémre.

3. Javítási képesség: A fedőhegesztés használható sérült vagy elhasználódott felületek javítására is, meghosszabbítva az alkatrészek élettartamát.

A fedőhegesztés korlátai:

1. Ragasztási szilárdság: A fedőanyag és az alapfém közötti kötés erőssége aggodalomra ad okot, mivel a nem megfelelő kötés leváláshoz vagy idő előtti tönkremenetelhez vezethet.

2. Korlátozott vastagság: A fedőhegesztést jellemzően néhány milliméter vastagságra korlátozzák, így kevésbé alkalmas olyan alkalmazásokhoz, amelyek vastagabb rétegeket igényelnek, javított felületi tulajdonságokkal.

3. Hőhatású zóna (HAZ): A fedőhegesztés során fellépő hő hőhatás zóna kialakulásához vezethet, amely eltérő tulajdonságokat mutathat, mint a fedőréteg és az alapanyag.

Mi a Hard Facing

A kemény felületű felületkezelés, más néven kemény felületű hegesztés, egy kopásálló réteg felhordását jelenti az alkatrész felületére, hogy javítsa annak kopással, erózióval és ütésekkel szembeni ellenállását. Ezt a technikát általában akkor használják, ha az elsődleges szempont a kopásállóság.

A keményburkolathoz használt anyagok:

1. Kemény felületű ötvözetek: A kemény felületű anyagok olyan ötvözetek, amelyek jellemzően nem nemesfémből (például vasból) és ötvözőelemekből, például krómból, molibdénből, volfrámból vagy vanádiumból állnak. Ezeket az ötvözeteket kivételes keménységük és kopásállóságuk miatt választották ki.

A kemény burkolat előnyei:

1. Kiváló keménység: A kemény felületű anyagokat kivételes keménységük miatt választották ki, ami lehetővé teszi, hogy az alkatrészek ellenálljanak a kopásnak, ütésnek és nagy igénybevételnek kitett alkalmazásoknak.

2. Kopásállóság: A kemény felület jelentősen javítja a felület kopásállóságát, meghosszabbítva az alkatrészek élettartamát zord üzemi körülmények között.

3. Vastagsági opciók: A kemény burkolat különböző vastagságú rétegekben alkalmazható, ami lehetővé teszi a hozzáadott kopásálló anyag mennyiségének pontos szabályozását.

A kemény felület korlátai:

1. Korlátozott sokoldalúság: A kemény felületű anyagok elsődleges célja a kopásállóság, és előfordulhat, hogy nem rendelkeznek a kívánt korrózióállósággal, magas hőmérsékleti tulajdonságokkal vagy más, bizonyos alkalmazásokhoz szükséges speciális jellemzőkkel.

2. Költség: A kemény felületű ötvözetek általában drágábbak a fedőhegesztő anyagokhoz képest, ami potenciálisan növeli a felület módosításának költségeit.

3. Nehéz javítás: A kemény felületű réteg felhordása után kihívást jelenthet a felület javítása vagy módosítása, mivel az anyag nagy keménysége miatt kevésbé hegeszthető.

Következtetés:

A fedőhegesztés és a kemény felületkezelés különálló felületmódosítási technikák, amelyeket az alkatrészek kopásállóságának és tartósságának növelésére használnak. Az átfedő hegesztés sokoldalúságot és költséghatékonyságot biztosít, és széles választékot tesz lehetővé a fedőanyagokban. Alkalmas olyan alkalmazásokhoz, amelyek korrózióállóságot, kopásállóságot vagy javított magas hőmérsékleti tulajdonságokat igényelnek. Ezzel szemben a kemény felület elsősorban a kopásállóságra összpontosít, és kivételes keménységű ötvözeteket alkalmaz. Ideális olyan alkalmazásokhoz, amelyek jelentős kopásnak, eróziónak és ütésnek vannak kitéve. Az alkalmazás speciális követelményeinek és a kívánt felületi tulajdonságoknak a megértése kulcsfontosságú a kívánt eredmény eléréséhez megfelelő technika kiválasztásában.