Hogyan lehet újrahasznosítani a volfrámkarbidot

A volfrámkarbid (WC) kémiailag a volfrám és a szén bináris vegyülete 93,87% volfrám és 6,13% szén sztöchiometrikus arányban. Iparilag azonban a kifejezés általában cementált volfrám-karbidokat jelent; szinterezett, porított kohászati ​​termék, amely nagyon finom tiszta volfrám-karbid szemcsékből áll, amelyek kobaltmátrixba vannak kötve vagy cementálva. A volfrám-karbid szemcsék mérete ½ és 10 mikron között van. A kobalttartalom 3 és 30% között változhat, de jellemzően 5 és 14% között van. A szemcseméret és a kobalttartalom meghatározza a késztermék alkalmazását vagy végfelhasználását.

A keményfém az egyik legértékesebb fém, a keményfém termékek főként vágó- és alakítószerszámok, fúrók, csiszolóanyagok, kődarabok, matricák, hengerek, lövedék- és kopófelületi anyagok készítésére szolgálnak. A volfrám-karbid fontos szerepet játszik az ipar fejlesztésében. Mindannyian tudjuk, hogy a wolfram egyfajta nem megújuló anyag. Ezek a tulajdonságok a volfrám-karbid-hulladékot az egyik legjobb esélyessé teszik az újrahasznosításra.

Hogyan lehet újrahasznosítani a volfrámot a volfrámkarbidból? Kínában három út létezik.

Jelenleg a világon általában háromféle cementált karbid újrahasznosítási és regenerációs folyamatot használnak, ez a cink olvasztási módszer, az elektro-oldó módszer és a mechanikus porítási módszer.

1. Cink olvasztási módszer:

A cink olvasztási módszere szerint cinket adnak hozzá 900 °C hőmérsékleten, hogy cink-kobalt ötvözet jöjjön létre a hulladék cementált karbidban a kobalt és a cink között. Egy bizonyos hőmérsékleten a cinket vákuumdesztillációval eltávolítják, hogy szivacsszerű ötvözettömböt képezzenek, majd összetörik, adagolják és nyersanyagporrá őrlik. Végül a cementált keményfém termékeket a hagyományos eljárás szerint állítják elő. Ez a módszer azonban nagy berendezés-befektetéssel, magas gyártási költséggel és energiafogyasztással jár, és nehéz teljesen eltávolítani a cinket, ami instabil termékminőséget (teljesítményt) eredményez. Ezenkívül a felhasznált diszpergáló cink káros az emberi szervezetre. Ezzel a módszerrel környezetszennyezési probléma is felmerül.

2. Oldási módszer:

Az elektro-oldós módszer az, hogy megfelelő kilúgozószerrel a hulladék cementált karbidban lévő kötőanyag-kobaltot elektromos tér hatására feloldják a kilúgozó oldatba, majd kémiai úton kobaltporrá dolgozzák fel, amely ezután feloldódik. A kötőanyag ócskavas ötvözetblokkjait megtisztítják.

Aprítás és őrlés után volfrám-karbid port nyernek, végül hagyományos eljárással új cementezett karbid terméket készítenek. Bár ennek a módszernek a jellemzői a jó porminőség és az alacsony szennyezőanyag-tartalom, hátrányai vannak a hosszú folyamatáramlás, a bonyolult elektrolizáló berendezések és a 8%-nál nagyobb kobalttartalmú volfrám-kobalt hulladék cementált karbid korlátozott feldolgozása.

3. Hagyományos mechanikus aprítási módszer:

A hagyományos mechanikus porítási módszer a kézi és mechanikus porítás kombinációja, és a kézzel porított hulladék cementált karbidot cementezett keményfém béléslappal és nagyméretű cementált keményfém golyókkal felszerelt törővel helyezik a belső falba. Hengerléssel és (hengerlési) ütéssel porrá aprítják, majd nedvesen őrlik keverékké, végül a hagyományos eljárás szerint cementált keményfém termékekké készítik. Ezt a fajta módszert a "Cementált karbid hulladék újrahasznosítása, regenerálása és hasznosítása" című cikk írja le. Bár ennek a módszernek az előnye a rövid folyamat és a kevesebb eszközbefektetés, könnyen bekeverhető az egyéb szennyeződések az anyagba, és a kevert anyag oxigéntartalma magas, ami komoly hatással van az ötvözött termékek minőségére, ill. nem tudja teljesíteni a gyártási szabványok követelményeit, és mindig is az volt. Ráadásul a zúzás hatékonysága rendkívül alacsony, és általában körülbelül 500 óra hengerlést és őrlést igényel, és gyakran nehéz elérni a kívánt finomságot. Ezért a regenerációs kezelési módszert nem népszerűsítették és alkalmazzák.

Ha többet szeretne megtudni a szemcseszórásról, vegye fel velünk a kapcsolatot további információkértion.