A keményötvözet terminológiája [1]

A keményötvözetről szóló jelentések és műszaki írások megértésének elősegítése, a terminológia szabványosítása és a cikkekben található szakkifejezések jelentésének magyarázata érdekében itt vagyunk, hogy megismerjük a keményötvözet kifejezéseket.

Keményfém

A volfrám-karbid olyan szinterezett kompozitokat jelent, amelyek tűzálló fém-karbidokból és fémkötőanyagokból állnak. A jelenleg használt fémkarbidok közül a volfrám-karbid (WC), a titán-karbid (TiC) és a tantál-karbid (TaC) a leggyakoribb komponensek. A kobalt fémet széles körben használják a cementált karbid gyártásában kötőanyagként. Egyes speciális alkalmazásokhoz fém kötőanyagok, például nikkel (Ni) és vas (Fe) is használhatók.

Sűrűség

A sűrűség az anyag tömeg/térfogat arányára utal, amelyet fajsúlynak is neveznek. Térfogata az anyagban lévő pórusok térfogatát is tartalmazza. A volfrámkarbid (WC) sűrűsége 15,7 g/cm³, a kobalt (Co) pedig 8,9 g/cm³. Ezért, ahogy a wolfram-kobalt ötvözetek (WC-Co) kobalt (Co) tartalma csökken, a teljes sűrűség nő. Bár a titán-karbid (TiC) sűrűsége kisebb, mint a volfrám-karbidé, csak 4,9 g/cm3. Ha TiC-t vagy más kevésbé sűrű komponenseket adunk hozzá, a teljes sűrűség csökken. Az anyag bizonyos kémiai összetétele esetén az anyag pórusainak növekedése a sűrűség csökkenését eredményezi.

Keménység

A keménység az anyag azon képességére utal, hogy ellenáll a képlékeny deformációnak.

A Vickers keménységet (HV) széles körben használják nemzetközileg. Ez a keménységmérési módszer arra a keménységi értékre vonatkozik, amelyet úgy kapunk, hogy gyémántot használunk a minta felületén való behatoláshoz, hogy megmérjük a bemélyedés méretét bizonyos terhelési feltételek mellett. A Rockwell-keménység (HRA) egy másik gyakran használt keménységmérési módszer. Egy szabványos gyémántkúp behatolási mélységét használja a keménység mérésére. A Vickers keménység és a Rockwell keménység egyaránt használható a cementált keményfém keménységmérésére, és a kettő egymásba konvertálható.

Hajlítószilárdság

A hajlítószilárdságot keresztirányú szakítószilárdságnak vagy hajlítószilárdságnak is nevezik. A keményötvözeteket egyszerű tartógerendaként adják hozzá két forgócsapon, majd mindkét forgástengely középvonalára terhelést fejtenek ki, amíg a keményötvözet el nem szakad. A tekercselési képletből számított értékek a töréshez szükséges terhelésre és a minta keresztmetszeti területére vonatkoznak. A volfrám-kobalt ötvözetekben (WC-Co) a hajlítószilárdság a volfrám-kobalt ötvözetek kobalt (Co) tartalmával nő, de a hajlítószilárdság akkor éri el a maximumot, amikor a kobalt (Co) tartalom eléri a körülbelül 15%-ot. A hajlítószilárdság mérése több mérés átlagolásával történik. Ez az érték a minta geometriájától, a felület állapotától (simaságától), a belső feszültségtől és az anyag belső hibáitól függően is változhat. Ezért a hajlítószilárdság csak a szilárdság mértéke, és a hajlítószilárdság értékek nem alapulhatnak az anyagválasztásnál.

Porozitás

A cementált karbidot porkohászati ​​eljárással állítják elő préseléssel és szintereléssel. Az eljárás jellegéből adódóan a termék kohászati ​​szerkezetében nyomokban maradhat porozitás.

A porozitás csökkentése hatékonyan javíthatja a termék általános teljesítményét. A nyomás alatti szinterezés hatékony eszköz a porozitás csökkentésére.